Ahogy közeledik a nyár, és vele együtt a strand- és bikiniszezon, sokakban feltörnek a testükkel, külsejükkel kapcsolatos szorongások, önértékelési problémák. 

Ez az időszak egyfajta “teszt” is lehet: megmutatja, mennyire vagyunk békében a saját testünkkel, mennyire tudjuk elfogadni és szeretni magunkat, függetlenül attól, megfelelünk-e az aktuális szépségideáloknak.

 

A testünk,  biológiailag nézve az, amiből vagyunk. Csontok, izmok, szervek, sejtek sokasága. Azonban ennél azért jóval többről van szó. A testünk az énképünk, az identitásunk része. Ahogy a saját testünkre gondolunk, ahogy viszonyulunk hozzá, az nagyon rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, milyen a hangulatunk, hogyan viselkedünk. A testünkhöz való viszonyulás alapjaiban határozza meg általános közérzetünket, önértékelésünket, sőt még a világhoz és másokhoz való hozzáállásunkat is.

 

De hogyan is alakul ki a testkép?

 

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk a testséma és a testkép közti különbséget.

A testséma az a belső “térkép”, amit az agyunk alakít ki a testünkről az érzékszerveink által gyűjtött információk alapján. Gondoljunk csak arra, milyen könnyedén megérintjük a fülünket csukott szemmel is! Ezt a pontos belső képet a testsémánknak köszönhetjük. Ez segít minket a mozgások kivitelezésében, az egyensúlyozásban is.

 

A testkép ennél összetettebb, szubjektívebb fogalom. Magában foglalja a testünkkel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, értékítéletünket. Mégis fontos megjegyezni, hogy a testséma és a testkép kölcsönösen hatnak egymásra. Például, ha valakinek negatív a testképe, hajlamos lehet a testét a valóságosnál nagyobbnak vagy alaktalanabbnak érzékelni, ami befolyásolhatja a mozgását és a testtartását.

 

A testképünket számos külső tényező befolyásolja: a média által közvetített ideálok, a társadalmi elvárások, a családi minták, a kortársak visszajelzései.

A testünkhöz való viszony persze nagyban függ az életkorunktól is. A serdülőkor különösen érzékeny időszak, amikor a test rohamosan változik, az identitás még képlékeny, és hatalmas a kortársak nyomása. Nem csoda, ha sokan ekkor küzdenek testképzavarokkal. De az idősebb korosztály sem kivétel ez alól: az öregedéssel járó testi változások, a társadalmi szerepek átalakulása is kihívást jelenthet az önelfogadásban.

 

A szépségideálok formálásában egyre nagyobb szerepet játszik a közösségi média, átvéve ezt a funkciót a művészetektől. Míg régen a festmények, szobrok, később a filmek, magazinok közvetítették, hogy mi számít vonzónak, ma ezt a szerepet nagyrészt az influenszerek, Instagram modellek töltik be.

 

Ez a váltás jelentős hatással van arra, hogyan látjuk és értékeljük a saját testünket. A közösségi média állandó, azonnali visszajelzést ad a külsőnkről a like-ok, kommentek formájában, ami folyamatos önmonitorozásra, összehasonlításra késztet minket. Ráadásul ezek a visszajelzések gyakran egyoldalúak, csak a külsőre koncentrálnak, figyelmen kívül hagyva a belső értékeket.

A művészet ezzel szemben többrétű, szimbolikus jelentéseket hordoz. Egy festmény vagy szobor szépsége nem csak a külső jegyekben rejlik, hanem a mögöttes eszmékben, érzelmekben, üzenetekben is. A művészet célja nem pusztán a tetszés elnyerése, hanem a gondolkodásra, önreflexióra késztetés is

 

Persze a művészet sem mentes a szépségideálok közvetítésétől, de ezek az ideálok változatosabbak, kevésbé uniformizáltak voltak, mint a mai közösségi média által sulykolt “tökéletes” test képe. Melynek hatására számos negatív, önkritikus gondolat jelenhet meg a fejünkben:

 

-“Soha nem fogok úgy kinézni, mint ezek a tökéletes nők a képeken. Biztos velem van a baj.”

-“Ha ilyen testem lenne, én is boldog és sikeres lennék. Így viszont semmit nem érek.”

-“Mindenki engem fog bámulni  és azt fogják gondolni, milyen ronda vagyok.”

-“Hogy mehetnék én bikiniben bárhova is ezekkel a narancsbőrökkel, sztriákkal, plusz kilókkal?”

-“Biztos a rossz géneket örököltem, ezért nem tudok lefogyni, hiába csinálok bármit.”

-“Senki nem fog így szeretni, elfogadni engem. Nem érdemlem meg a boldogságot.”

 

Az ilyen és ehhez hasonló  gondolatok tele vannak túlzásokkal, logikai torzításokkal. Hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni a külső és a belső értékek közé, a boldogságunkat, sikereinket olykor kizárólag a fizikai megjelenésétől tesszük függővé.

Gyakran irreális elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, miközben sokszor az összehasonlítási alapként szolgáló képek sem a valóságot tükrözik.

Fontos tudatosítani, hogy ezek a képek gyakran manipuláltak, szerkesztettek, és nem tükrözik a valóságot. Nincs egyetlen ideális “bikini test”, ahány ember, annyi féle szép és értékes test létezik.

 

Bár a testpozitivitás mozgalma fontos üzenetet hordoz az önelfogadásról és a sokszínűség ünnepléséről, ne higyjünk azoknak az influenszereknek sem, akik a bodypositivity szemlélet mögé bújva hirdetik azt hogy a kóros elhízás természetes és jó dolog.  A túlzott elhízás komoly egészségügyi kockázatokkal jár, így a megoldás a középút megtalálása: fogadjuk el a testünket, de figyeljünk az egészségünkre is, törekedve a kiegyensúlyozott életmódra ítélkezés és megszállottság nélkül.

Fogadjuk el magunkat és másokat is úgy ahogy vannak. Senkit ne bántsunk külsőségei miatt, ugyanakkor azt a tévhitet se erősítsük, hogy a túlzott elhízás is egészséges és rendben van.

 

A kritikus médiafogyasztás kulcsfontosságú az egészséges önértékelés megőrzésében.

Az emberek hajlamosak csak az életük legjobb pillanatait, legelőnyösebb képeiket megosztani. De ez nem jelenti azt, hogy nekik nincsenek nehézségeik, vagy épp testképpel kapcsolatos szorongásaik.

 

Az önvádló, ostromló gondolatok, összehasonlítások állandó stresszt, szorongást, szégyenérzetet generálnak. Ami ahhoz vezethet, hogy elkezdjük kerülni azokat a helyzeteket, ahol a testünk “közszemlére” kell tenni(strand, uszoda), ezzel értékes élményektől fosztva meg magunkat. Ha folyamatosan csak a testünkre figyelünk, csak a hibáinkat keressük egy öngerjesztő folyamatba kerülünk ami által tovább erősödik a testünkkel való elégedetlenség.

Ezek a gondolatok és hozzáállás nem csupán élményektől foszt meg minket,  de ráadásul elterelik a figyelmet más fontos területekről.

 

Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megtanuljuk elfogadni és értékelni a testünket, függetlenül attól, hogy “strandszezon” van-e vagy sem. Ahelyett, hogy a testi “tökéletességre” törekednénk, fókuszáljunk inkább az egészségre, a jóllétre.

 

Ha megtanuljuk elfogadni és szeretni a testünket, az pozitívan hat a lelki egyensúlyunkra. Az önelfogadás, az önmagunkkal szembeni kedvesség és együttérzés növeli az érzelmi ellenálló képességünket, segít megbirkózni a kihívásokkal. Ha békében vagyunk a testünkkel, az kisugárzik a környezetünkre is – magabiztosabbak, nyitottabbak, befogadóbbak leszünk.

 

A testkép és önértékelés problémái különböző formákat ölthetnek az egyes életszakaszokban, tükrözve az adott életkor egyedi kihívásait. Bár a problémák kezelése életkor-és egyén függő, léteznek olyan szemléletmódok és gyakorlatok, amelyeket bármely életszakaszban alkalmazhatunk önmagunk elfogadásának és szeretetének erősítésére:

 

-Legyünk kedvesek magunkhoz! Bánjunk magunkkal úgy, ahogy egy jó baráttal tennénk. Ha hibázunk, ne ostorozó kritikával, hanem megértéssel, együttérzéssel forduljunk magunk felé. Ismerjük fel, hogy senki sem tökéletes, és ez így van jól. Az önmagunk iránti kedvesség kulcsa a pozitív testképnek is.

 

-Emlékeztessük magunkat rendszeresen, hogy miért vagyunk hálásak a testünknek. Ez lehet egy fizikai tulajdonság, amit szeretünk magunkban, vagy valami, amit a testünk tett értünk aznap (pl., hogy lehetővé tette, hogy ússzak egyet a strandon, vagy, hogy tudtam játszani a gyerekemmel). A hála gyakorlása segít jobban értékelni a testünket, ahelyett, hogy folyton a hibáira fókuszálnánk.

 

-Mozogjunk úgy, ahogy jól esik, legyen az tánc, úszás, séta a természetben vagy bármi más. A lényeg, hogy ne a kalóriák égetése legyen a cél, hanem az, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Figyeljük, hogy milyen erős a testünk, mennyi mindenre képes.

 

-Öltözködjünk a saját ízlésünk szerint! Viseljünk olyan ruhákat, amikben kényelmesen érezzük magunkat, amik kifejezik a személyiségünket. Ne akarjunk megfelelni a divatmagazinok diktálta trendeknek, ha azok nem illenek hozzánk. Találjuk meg a saját stílusunkat, ami kiemeli az egyéniségünket. Viseljünk olyan fürdőruhát, amiben jól érezzük magunkat. A lényeg, hogy komfortosan, önmagunk lehessünk.

 

-Ápoljuk a testünket szeretettel! Strandszezonban fordítsunk extra figyelmet a testünk ápolására: használjunk napvédőt, hidratáljuk a bőrünket, igyunk sok vizet. De ne azért, hogy megfeleljen valami ideálnak, hanem mert szeretjük és óvjuk magunkat.

 

-Fontos, hogy mi magunk is tegyünk erőfeszítéseket egy támogató légkör kialakítására. Kommunikáljuk a környezetünk felé, hogy számunkra nem a külső a legfontosabb. Kerüljük a testtel, kinézettel kapcsolatos negatív megjegyzéseket. Legyünk elfogadóak, empatikusak másokkal, függetlenül a külsejüktől.

 

Ezek a gyakorlatok idővel segíthetnek kialakítani egy szeretetteljesebb, elfogadóbb viszonyt a saját testünkhöz. De legyünk türelmesek magunkkal, hiszen egy régóta fennálló negatív testképet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Az apró, de kitartó lépések azonban sokat jelenthetnek ezen az úton.

 

Bár a támogató környezet és az önsegítő stratégiák alapvető fontosságúak, súlyos testképzavarok esetén, ha valaki állandó szorongást, szégyent, undort érez a testével kapcsolatban, ha a testképzavar az élet más területein (kapcsolatok, munka, tanulmányok) is jelentős problémákat okoz elengedhetetlen a professzionális segítségkérés.

 

Fontos észben tartani, hogy a test és lélek nem különálló entitások, hanem egy egységes rendszer részei, folyamatosan hatnak egymásra. Ahogy a lelki-érzelmi jóllétünk tükröződik a testtartásunkban, gesztusainkban, úgy a fizikai állapotunk, a testünk érzései is befolyásolják a hangulatunkat, gondolatainkat.

 

Ezért is kulcsfontosságú, hogy holisztikusan közelítsük meg az egészségünket, törődjünk a testünkkel és a lelkünkkel egyaránt.

 

Egy szakember támogatása sokat jelenthet abban, hogy valaki visszataláljon egy egészséges, elfogadó kapcsolathoz a saját testével és önmagával.

Mentálhigiénés szakemberként segíthetek Neked abban, hogy együtt feltárjuk a probléma hátterében meghúzódó okokat, mélyebb érzelmi, kapcsolati problémákat.

Annak érdekében, hogy megtanuld elfogadni, értékelni saját tested és reálisabb önképet alakíts ki önmagadról.